A pár évvel ezelőtti kecskeméti repülőnap maradandó élményét még mindig őrzöm, így nagy várakozásokkal vágytam rá, hogy ismét a kifutópályán bámuljam a „szürke” gépmadarakat. Imádom ezeket a harci járműveket, ezért kora reggel szólt is már a vezényszó: „Gépkocsira!”, de 12:00 után még mindig csak az objektum kerítését láthattam, de fussunk is végig rajta, hogy miért jártam így és sok ezren mások is. Mindenki lenyugodhat a katonákra használt alábbi jelzők nem sértegetések, ők így beszélgetnek egymás között, amit nevarchivum.klte.hu alá is támaszt! Amúgy pedig a kijelentések és tények megfelelően bizonyítékolva lettek.
Ha a szombati Repülőnap történéseit valaki elmeséli nekem, egyszerűen nem hiszem el! Ordító katonák és fizető vendégek, akik több órás reménytelen utazás után eljutottak a kapuig, ahol olyan tárgyakat vettek el tőlük, amiket a picit komolyabb reptéri biztonsági ellenőrzésen simán átengedtek volna. OK. Esernyőbe lehet építeni mesterlövész puskát, de annyi esernyőt az ember nem látott, amit elkoboztak, így a Honvédség a következő tíz évben esernyő nagykerként is simán megélhet. Azt nem figyelte senki, hogy fullra lógott az eső lába, ha csak egy kisebb zivatar is beköszönt volna, a 20.000 ember úgy taposta volna egymást, mint az ominózus augusztus 20-án?! Nem tanulnak ott fent semmiből?!
Aki nem inge, ne vegye magára! Kecskeméten az alábbi bakákkal és szervezőkkel találkoztam, de biztosan lehet találni a honvédség berkein belül is classic filmbéli katonát, aki megfelel a mai kor követelményeinek (kommunikáció, problémamegoldás), de ezek a hányó (megszólal különféle formákban: leb*sz, beszól, visszaugat) „honvédek” a valótlan hatalmuktól egyszerűen nem láttak! Nagy sz*rban vagyunk ám, ha rájuk van bízva országunk védelme és az sem esik le nekik, hogy egy 40 éves Krazzal (КрАЗ) hiába akarnak erővel nekimenni akár egy orosz Armata tanknak is, nem fognak jól kijönni abból a szituból, meg ebből sem! Egy viszont biztos, önbizalmuk minimális szókincsükkel kombinálva és zéró problémamegoldó képességgel életképtelennek bizonyult, csak jelzem, hogy egy komolyabb harcban pedig az életükkel fizethetnek, az adófizetők pénzén pedig haza lehet őket reptetni. A háborúban lehet, hogy támadni erővel kell, de egy tömegrendezvény lebonyolításához nem árt az észt is használni! Ezzel szemben az alacsony rendfokozatú katonákkal emberi módon lehetett beszélni, megértőek és segítőkészek voltak, de akinek már csillaga volt, az kommunikáció képtelen volt!
Már az indításuk is igen erősnek bizonyult, mert újságíróként e-mailen egy olyan tájékoztatót kaptam Feladat címmel, ami olvashatatlan volt, mivel kb. egy A1-es méretű pdf fájlt (gördítő sáv nélkül) próbáltak beleszuszakolni egy levelezőrendszerbe, így a végeredmény az lett, hogy csak kb. tudta az ember, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy bejusson az erődítményükbe. Érdekes kérdés lehet, hogy a sok tízmillió Ft-ból összerakott látványtervnek mennyi részét tette ki ez a használhatatlan Feladat e-mail?
Kecskemét előtt 3km-rel már eltereltek, így bukott az egész, mert annyi biztos volt, hogy a kék parkoló nyitja meg a mennyek országát, mert ott kellett volna átvenni a belépőt. A centrumot is elhagyva a 9. kapunál felragyogott a remény csillaga, a segítőkész rendőr megmutatta, hogy hova parkoljak és hol tudom a karszalagot átvenni. Viszont a 20 év körüli kopasz alhonvéd (igen alacsony rendfokozat) csaj ezután csak azt hajtogatta, hogy karszalag van, de itt nem parkolhatok, miközben 200 hely biztosan üres volt! Alternatíva nem volt, felettesét nem akarta felhívni…
Közben az egy csillagos bika (mindent elbír) őrmester értelmesen már durrogott (hőbörög, ugat) is felém: „Ön egy rendőr? Mi a probléma? Ismétlem Ön kapott egy e-mailt. Ismétlem Ön kapott egy e-mailt. Megértette?” Aztán megérkezett az MP aknavetős (agyagagyú ember, felettébb túltengő agresszivitással) főtörzsőrmester, aki igencsak el volt buhanva (nagyképű, beképzelt), de félhetett is, mert rögtön a rendőröktől kért segítséget: „Tudnának segíteni? Nem együttműködő az Úr!” Rögtön átlátta a 3529880X számú gumi (másodidőszakos katona, már nem kopasz, de még nem öreg) a helyzetet és gyorsreagálásúvá vált: „Gondolom teszt az ön részéről, hogy karszalag nélkül hogy lehet bejönni és gondolom, hogy minket tesztel? Ez egy magyar honvédségi terület, megértette? Lehet mosolyogni, a szolgálati szabályban nincs benne, hogy nem lehet! …Aki ilyeneket mond, annak biztos több iskolája van! Ez látszik is amúgy! Üljön be a gépjárműbe és menjen vissza a kék zónába!”
Megerősítettem a sajtós kártyámmal, hogy újságíró vagyok, de erre ő: „Ezt mondják azok az emberek is, akik ide be akarnak jutni!” Hiába kérdeztem tőle bármit, csak ennyit tudott mondani: „Zárja be a járművet és hagyja el az objektumot!” Hiába kértem egész végig, hogy találjunk megoldást, hívják fel a felettesüket, érdemi megoldásra képtelenek voltak! Három rendőr és három katona kísért vissza az autóhoz, oda, ahová a rendőrök pontosan leparkoltattak.
Rendőrök ezután azt mondták, hogy menjek a 7-es kapuhoz és ez az ingázás így ment még elég sokáig. Aztán végre az öreg csocsi (öreg katona) őrvezető bizonyult az első rendes segítségnyújtónak, mert felhívta a pesti központot. Cs. Sándorról amikor megtudtam, hogy alezredes, egészen más embernek éreztem magamat, hogy ilyen magas rangú segített nekem, ő ugyanis megígérte, hogy a 9. kapunál leadja a rendszámomat és végre le tudok parkolni. Hát nem mondott igazat, mert visszamentem és megalázóan röhögtek, hogy semmi ilyen nem történt! Így megy a honvédségnél, hogy össze-vissza hazudozik mindenki? A válaszban megerősítették, hogy a sajtó osztály az ilyen!
Végül három kemény óra harccal sikerült bevenni a repteret! Már alig vártam, hogy lássam a saját szememmel a magyar hadsereg ékességeit, kilométereket gyalogolva azonban a kétség gondolata villant be, hogy végülis mivel rendelkeznek? Nagyrészt elavult orosz technikát mutattak be és a büszkeségeinket, a polgári gépek szürkére mázolt változatát. Sokak az aszfalton estek össze a gyönyörtől, hogy láthatják a magyar zászlós Boeing C–17 Globemastert a vezérsíkon Pápa felirattal, csak jelzem nekik, hogy amúgy az egy amerikai gép volt! Folyamatosan röpködtek a statikus és dinamikus szavak a hangosbemondón, ami egyrészt az 55 éves füstöt okádó, lánctalpas úszó gépjármű bemutatójából állt…
Közben a vak is észrevette, hogy annyi katonát vezényeltek ki (gondolom erős fizetéssel), hogy egyszerűen kerülgetni kellett őket, ők viszont már nem tudták hogyan kummantsanak (elsumákolja a feladatot). Komoly feladattal voltak ám ellátva, az egyik százezredes egész nap hegesztett (ott marad valahol), az volt a feladata, hogy rászoljon az emberekre, hogy a WC csak gyerekeknek van kijelölve. Csöcs (szívás), mert azt persze senki nem használta, a pottyantósok előtt viszont kígyózó sorokban köpködtek a szervezőkre.
Ezek után úgy gondoltam, érzékeny búcsút veszek ettől a kiváló élménytől, de azért még egy tesztet beépítettem és azon nyomban a VIP részlegen a pincér angolul kínálta részemre az ínycsiklandó falatokat. Ez egy szigorúan ellenőrzött terület volt, persze biztonsági okokból nem árulom el, hogyan jutottam be és nem is ez volt a cél! Mindenesetre nem csak a gyíkhúst (vagdalthús-konzerv) tartalmazta a menü, de a pörkölt a kőkemény galuskával sem csúszott le könnyen.
A mellettem csevegő dr. Varga Judit igazságügyi miniszternek mosolyogva igenlően bólintottam, hogy minden tökéletesen rendben folyik! Annyira elkezdtem röhögni a Honvédség tibicsokis (elérhetetlen dolgok szimbóluma) szervezettségén, hogy már én éreztem magam kellemetlenül és inkább a kijárat felé vettem az utat.
Azt hiszed ez volt a csúcs?! Hát tévedsz! Jelzem, hogy katonai cuccokat mentem oda fotózni, mivel egy emelkedett hangvételű pozitív cikkel kényeztettem volna a nagyérdeműt. Ezért mivel már az elején elvették maximálisan a kedvemet, tesztelésbe ment át az egész, ezért biztonsági okokból ugyancsak nem árulom el, hogy hogyan és meddig, de be lehetett vinni egy gázspayt, egy éles darabolót, egy villát, egy szikét, egy bicskát és egy ollót is! Amikor az adott kapu helyi Valton Securitys vezetőjének feltettem ezeket a kérdéseket, elfutott az autójához és elhajtott:
1. Kit lehet megkérdezni, hogy ez a szintű biztonsági őrzés mennyibe került a Honvédségnek?
2. Mennyire tartja hatékonynak az átvizsgálást, ha ezeket hoztam ki?
...de a válasz csak ennyi volt: „Újságíróknak nem válaszolok!”
