Az elmúlt években egyre több jogi visszásságok merültek fel, amelyek megrendíthették a polgároknak az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett hitét. Az EU Gwendoline-jelentése¹ és az alábbi történet is szemlélteti, hogy a Büntető Törvénykönyv, ill. az igazságszolgáltatás problémás rendszere még elő is segíti a törvénytelenségek elsimítását és az igazság földbe tiprását.

„A rosszakat el kell ítélni, akik bűnösek, szenvedjenek!” /Oláh Gino/

2019-ben Kovács Zoltán, a nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár sógora, dr. Tatár-Kis Péter a rubeljobboldal hátszelével kerülhetett a Fővárosi Törvényszék elnöki székébe, aki a törvény erejénél fogva intézheti megrendelésre a politikusok perének asztal alá söprését (lsd. Völner-Schadl ügy). Így még a Btk. és a Ptk. által kimondott bíróságok illetékességéhez sem kellett hozzányúlni, a törvényhez igazították a megfelelő személyt. Külön „polgári” államot alakíthatott ki magának az S-System biztonsági embereivel, mivel, ha bűncselekményt követtek el azok, bizonyítékkal alátámasztva nem adták ki az elkövetőt a nyomozó hatóságnak. A Fővárosi Törvényszék mocskos eljárásai ellen tüntető polgárnak nem ad ám Tatár-Kiss területfoglalási engedélyt, még válaszra sem méltatja. Tatár-Kissnek beleszólása lehet első és másodfokú perek kimenetelére, amire bizonyíték, hogy egy tárgyaláson a dr. Lévárdi Ferenc elnöknek feltett kérdésre, karba tett kézzel polgáriasan hátradőlt és nevetett:

Milyen utasításokat kaptak Tatár-Kiss Pétertől, ill. a Fővárosi Törvényszék vezetőségétől a vádlott személyére és az ügyre vonatkozóan?!

illusztráció forrása: 444.hu és OBH Média

Külső megrendelésre dr. Tatár-Kis Péter nem csak a Pesti Központi Kerületi Bíróság és a Fővárosi Törvényszék bíráinak munkáján keresztül irányíthatja a perek kimenetelét, hanem kirendelt ügyvédeken keresztül is elhallgattathatja a koholt vádak ártatlan polgári „elkövetőit”. A Büntető Törvénykönyvünk lehetővé teszi, hogy a vádlottal csak akkor kommunikáljon a bíróság, amikor azt akarja. A budapesti P. Ügyvédi Iroda esetében a Fővárosi Törvényszék kirendelésének a célja már kezdett gyanússá válni egy garázdaság ügyében, amikor az nem kívánt a vádlottal szóba állni:

A tárgyalás előtt P. Bence ügyvéd a védelemre semmiféle stratégiát nem tudott felállítani, nem tudott semmit mondani, hogy egyáltalán mit kíván tenni. Tojáshéjjal a fenekén azt hitte, hogy ő azért van ott ügyvédként, mert törvényszéken az kötelező, az igazság viszont az, hogy már nyomozati szakaszban kötelezővé tették. Bence Úr felmentését kérte a vádlott és ő maga is, ennek ellenére felmentéséről a bíróság nem is határozott:

„Én azt gondolom, hogy ilyen formában én nem szeretném ellátni ennek az Úrnak a védelmét.”

Érdemes figyelmi a non-verbális kommunikációját is, ugyanis felfoghatta, hogy van vaj a füle mögött, karba tett kézzel védekező üzemmódba váltott. A védőbeszédben pedig egy első napos ügyvéd gyakornok is megalapozottabb körmondatokat fogalmazhatott volna meg:

„Elsődlegesen kérem a Tisztelt Törvényszéket, hogy vádlottamat mentse fel bizonyítottság hiányában…”

A Fővárosi Törvényszék nyilvános ülést tűzött ki, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy megállapíthatja a hiánytalan, illetve a helyes tényállást és az ügyben a vádlottat a büntetéskiszabási körülmények további tisztázása érdekében meghallgathatja. Bence Úr „több évtizedes” praxisát alátámasztotta azon egyetlen bírósághoz intézett kérdése is, hogy hogyan fogja a határozatot megkapni. Mindezek tekintetében megállapítható, hogy P. Bence nem készült fel a törvényszéki tárgyalásra és azzal sem lehetett tisztában, hogy egy nyilvános ülés nem arról szól, hogy bárki bemehet arra.

forrás: utcater.hu

A büntetőpert P. Bence Úr természetesen elvesztette, másod fokon is kimondta a bíróság a vádlott bűnösségét, mivel a vádlott bizonyítási indítványait továbbra is teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a bíróság azzal, hogy nyilvános ülést és nem tárgyalást tűzött ki. Megtehette és meg is tette, mert felsőbb megrendelésre lehetne másképp tenni?! A végső válasz abban keresendő, hogy kirendelt védőként a piaci ügyvédi díj töredékét kapják csak meg, viszont ez a megbízatás az ügyvédek részére úgymond kötelező teher.

Megkeresésre egy ügyvédtől más polgári választ nem is várhatnánk el:

„Amennyiben a megküldött cikk nyilvánossá válik, úgy dr. P. Bence, illetve jómagam is haladéktalanul jogi eljárásokat kezdeményezünk jogsértésére tekintettel.”

Ha érdekelnek a hasonló jogi gyakorlatok, nézz bele az 1. részbe <Kattints rá>, hogy egy igazságügyi szakértő milyen szinten ment szembe az igazsággal.

¹ 2022. szeptember 15-én az Európai Parlament nagy többséggel elfogadta a Gwendoline-jelentést, ami kimondta, hogy Magyarország egy választási autokrácia hibrid rezsimmel. A definíció és a való élet szerint is nagyvonalakban ez azt jelenti, hogy a demokratikus intézmények csak látszatkeltés céljából üzemelnek és a tekintélyelvű kormányzati rendszert szolgálják. Ezekben a rezsimekben általános választásokat tartanak, de ezek nem érik el a szabadság és a tisztesség demokratikus normáit.

Az EU 2020. évi jogállamisági jelentése nagy port kavart, mivel a nyilvánosság csak átlagosnak, a cégek azonban nagyon alacsony szintűnek érzékelték a bírói függetlenséget. Ehhez képest talán még súlyosabb problémákat vet fel a 2021. évi jogállamisági jelentés. A nyilvánosság továbbra is átlagosnak tartja a bíróságok és bírák függetlenségét; az így vélekedők aránya a 2020. évi 48 %-ról 2021-re 40 %-ra csökkent.

Az Európai Bizottság közzétette a 2022. évi jogállamisági jelentését is, miszerint Magyarországon az aggályok különösen a bírói kinevezésekkel és előléptetésekhez kapcsolódnak, beleértve a Legfelsőbb Bíróság elnökének megválasztását is, valamint az ügyek elosztásával és a jutalmazással függnek össze. Aggályok merülnek fel a nyomozások megindításának elmulasztásával vagy a nyomozások lezárásával összefüggésben felmerülő elszámoltathatóság hiányával kapcsolatban.